Vasbányászat

A vasérc bányászat és feldolgozás rányomta bélyegét Torockó évszázados történelmére. A XIX. század végéig gazdag bányavárosban egyedülállóan szép kovácsmunkák, hímzések, szőttesek, varrottasok, egyedülállóan gazdag népviselet, és a mai napig fennmaradt jellegzetes népi építészet alakult ki és fejlődött. 

A kohókban kiolvasztott vaskenyérből vízhajtású verőkben alakították a kovácsvasat. A kovácsműhelyekben szerszámok és eszközök egész sorát gyártották, a bányászszerszámoktól a mezőgazdasági szerszámokig, a háztartási cikkektől az épület- és bútorvas munkákon keresztül egészen a közlekedési eszközökig, kellékekig. 

A torockói vasmunkákat a kezdetektől az igényes és aprólékos megmunkálás jellemzi. Sok megmaradt tárgy tekinthető meg a Népművészeti Múzeumban, de zárak, kilincsek, ajtósarkok szép számban fordulnak elő az egyes házak kapuin is. 

A modern nagyipar megjelelésével hanyatlani kezdő bányák még ma is láthatóak, elhagyottan tátongó nyílásaik minden évben a túrázást, sétát kedvelők sokaságát vonzzák.